Real Rode játék beszámoló



Már nem is tudom, hogy mióta nem vettem a kezembe semmilyen otogét a mobil appokon kívül, de véletlenül megakadt a szemem a Real Rodén, és eszembe jutott már régóta felfigyeltem rá az illusztrátora miatt, csak valahogy kimaradt eddig. Ismerős a design, ugye?
A Lucky Dog óta szerettem bele, Yurának hívják az illusztrátort mellesleg. Gyakran előfordul egy-egy kedvenc rajzolóm munkáinak utánanézek, és úgy kezdek neki a játékoknak, és nem pedig kedvenc seiyuuk után. Ez a harmadik játék, aminek Yura a rajzolója, és játszottam vele. Juj, micsoda különlegességet találtam, a maga nemében gyöngyszem!


A sztorija végtelen egyszerű, talán túlságosan is, de már maga az alap felállás egészen különleges.
Adott egy teljesen hétköznapi gimis lány, akinek azonban van egy titka, méghozzá az, hogy imád játszani videójátékokkal! Vagyis egy geek, egy otaku, amivel mi máris könnyen tudunk azonosulni. A Rode nevű játékot nyúzza egyfolytában, épp elkezdené a 100.végigjátszást, amikor bealszik, és úgy hagyja a TV-t reggelig. (ismerős szituáció)  Amikor feljön  a barátja ( merthogy VAN barátja!) felébreszteni, nem találja sehol a lányt, mert... 
....beszippantotta a játék!
Hirtelen ott találja magát a játék karaktereivel, és nem holmi hősnő szerepében tűnik fel, hanem igazából egy jelentéktelennek tűnő szerepben. A játék folyama nélküle is megy tovább, még az is lehet nélküle is legyőznék a démonkirályt a hercegek, de mégis egy titakzatos okból kifolyólag fontos célt tölt be a "játék" során. 
Nekem nagyon tetszett ez a felállás, plusz sok komikum van benne, és nem utolsósorban harcok, merthogy ez teszi ki a játék nagyrészét. A baj ezzel, hogy nem lehet átugrani, és minden karakter routejánál bunyóznod kell mindenféle lénnyel, hogy a stat pontjaid növelhesd, és figyelned kell, hogy ha beértek egy városba, akkor kellőképpen feltornázd a szükséges képességed szintjeit, mert ha nem éri el a kívánt szintet ( minden karakternél más ) akkor nem kapsz Good endinget. Én rögtön beleestem ebbe a csapdába már az első végigjátszásnál, ugyanis a fizikai erőm szintje nem érte el azt a szintet, hogy  Dysével speckós jelenetet kaphassak, így előlről újra nekikezdtem...
Dysével játszottam eddig, ő a Fekete herceg, akinek nem mellesleg Kamiya Hiroshi a hangja. Hajj de szép volt, mély hangon beszélt végig, és mikor közelebb kerültem hozzá, ez a mély hang pöttyet puhára váltott. Teljesen kész voltam (*^^*)♡

Na de nem is akarok túl sokat most a játékról beszélni, tényleg csak ajánlani tudom próbáljátok ki, ha van PSP-tek. A seiyuu gárda is fantasztikus, a fiúk is aranyosak, és vannak benne azért meglepő fordulatok ( mint pl. hogy TsudaKen a Démonkirály hangja, bár nem pont erre gondoltam x3)
Arra viszont készüljetek fel, hogy a teljes kijátszás sokáig fog tartani, és jótanácsként: Watarut utoljára hagyjátok meg!








Megjegyzések